Több részes sorozat a halálközeli élményekről, 27. rész: Lelkesítő üzenetek célunkról a Földön

Van egy kérdés, amit fel fogsz tenni magadnak, és én így fogalmazom meg. „Ha Isten ma nem jöhetne el, vagy bármi, amit Isteninek tartasz, nem jöhetne el ma, és téged küldene, abban az életben, amelyet épp áttekintettél, milyen különbséget jelentettél te és Isten?”

Mai epizódunkat a bestseller író, spirituális látnok és életvégi gondozási szószóló Dannion Brinkley lenyűgöző halálközeli élményeinek bemutatásával kezdjük. Mr. Brinkley élete során négy halálközeli élményt élt át.

Az első 1975-ben történt. 25 éves korában Mr. Brinkley otthon volt, és vezetékes telefonon beszélt, amikor villám csapott a telefonvezetékbe, az áramütés a fejét érte, végighaladt a gerincén, és a cipőjét a padlóhoz szegezte. Ezután a levegőbe repült, és az ágya keretének csapódott. Lelke azonnal felfelé lebegett, és felülről nézett le a fizikai testére.

És körülnézek, és azt látom, hogy minden vibrál. Azt hinné az ember, hogy szilárd, de valójában semmi sem igazán szilárd. És mindennek van egyfajta rezonanciája és frekvenciája, én pedig mindezt néztem, és valahogy ismertem ezt a helyet. Aztán a bal vállam fölött megjelent ez a forgó alagút. És éreztem, hogy magával húz. És ekkor haladok lefelé ebben az alagútban, és eljutok ehhez a fényes, ragyogó és gyönyörű Fényhez. Mindenkiben lesz egy belső tudás, Alex, hogy már járt ott korábban. És hogy ismeri ezt a helyet, nincs félelem. És gyakran, amikor az emberek félnek az életük végén, valaki, akiben bíznak, és akit ismernek, eljön értük.

Mr. Brinkley-nek ezután megmutatták élete áttekintését, amely során egész korai életének minden pillanata és találkozása lepörgött a szeme előtt.

Amint kilépsz ebből a testből, lehetőséged nyílik arra, amit élet áttekintésnek hívnak. Ilyenkor egész életed elvonul előtted egy 360 fokos panorámában. Mindent tudsz, amit valaha láttál, és ezt második személyű nézőpontból figyeled, mintha a saját legjobb barátod lennél. Aztán szó szerint az összes emberré válsz, akivel valaha kapcsolatba kerültél, és érzed a köztetek történt kölcsönhatás közvetlen következményeit. Az enyém nagyrészt a fájdalom, a gyötrelem, a szenvedés és annak a brutalitásnak a megtapasztalása volt, amit az életem természete hozott létre. És néhány jó dolog. Az egyik legnagyobb lecke az, hogy meg kell tanulni megbocsátani.

Mr. Brinkley megjegyzi, hogy élet áttekintése során sok negatív érzelmet élt át korai éveinek romboló és harcias személyisége miatt.

Óh, Istenem, bizonyára én lehettem a legostobább, legpogányabb vadállat. Ezért sok büntetést kellett elszenvednem a tetteimért, de felelős vagyok értük, és senki sem ússza meg következmények nélkül, a világegyetem pedig igazságos és méltányos – ez a történet vége.

Élet áttekintése során Mr. Brinkley késztetést érzett, hogy feltegye magának a Végső Kérdést, amelyről úgy véli, mindannyian fel fogjuk tenni magunknak halálunk után.

Van egy kérdés, amit fel fogsz tenni magadnak, és én így fogalmazom meg. „Ha Isten ma nem jöhetne el, vagy bármi, amit Isteninek tartasz, nem jöhetne el ma, és téged küldene, abban az életben, amelyet épp áttekintettél, milyen különbséget jelentettél te és Isten?”

HKÉ-je során Mr. Brinkley felfedezte azt a mély együttérzést is, amit az állat-személyek éreznek az emberiség iránt. A következő idézetet írta a New York Times bestseller könyvében, „Megmentett a Fény: Egy férfi igaz története, aki kétszer halt meg és a mélyreható kinyilatkoztatások, amelyeket kapott.”

Rajtakaptam ezt a kutyát, hogy rágja a nappalink szőnyegét, és elvesztettem a türelmemet. Levettem az övemet és elvertem, anélkül, hogy enyhébb módon próbáltam volna fegyelmezni. Amikor újra átéltem ezt az esetet, éreztem a kutya irántam érzett szeretetét, és tudtam, hogy nem volt szándékában azt tenni, amit tett. Éreztem a bánatát és a fájdalmát. Később, amikor ezen élményekre gondoltam, rájöttem, hogy azok az emberek, akik állatokat vernek vagy kegyetlenkednek velük, az élet áttekintésük során meg fogják tudni, mit éreztek azok az állatok.

Mr. Brinkley arra késztet minket, hogy gondolkodjunk el mindazon a fájdalmon és szenvedésen, amit az emberiség különféle kizsákmányoló iparágak által okoz az állat-személyeknek, beleértve az állat-személy hús- és tejgyárakat, a divatot, a kísérletezést, a szórakoztatást és sok mást. Forduljunk el azonnal ezektől a gyilkos és kínzó gyakorlatoktól, és legyünk vegánok, hogy nagyobb békét teremtsünk önmagunkban és minden élet felé a Földön!

Most fedezzük fel Nuestro Ñanamoli hímzőművész és volt amerikai elit katona megvilágító erejű halálközeli élményét!

Egy nyári napon az Egyesült Államokbeli Észak-Karolinában Nuestro békésen meditált, miközben egy tó felszínén lebegett. Ezután odaúszott barátaihoz, akik egy nagy kék vízicsúszdán csúsztak le. Ki akarta próbálni, így Nuestro felmászott a csúszdára, és fejjel előre lecsúszott, nem tudva, hogy az alján a víz mindössze két láb mély. Amikor a vízbe csapódott, a feje a tó fenekének ütközött, és ő azonnal eltörte a nyakát. A kórházban, épp amikor az orvosok megkezdték a sürgősségi műtétet, Nuestro érezte, hogy a szelleme elhagyja a testét.

A következő, amire emlékszem, hogy teljesen a testemen kívül voltam, és egy ajtóban álltam. És ez az ajtónyílás az űrben lebegett. És előttem hat Fénylény állt, nagyon magasak voltak, talán 11 láb magasak (3,35 méter). És ezek a lények hihetetlenül bölcsek voltak, és épp befejeztünk valamiféle hosszú beszélgetést. És volt egy megállapodás. A megállapodás első része az volt, hogy nem fogsz emlékezni semmire abból, amiről beszéltünk. Mert ha emlékeznél, az annyira sok lenne, hogy soha nem hagynád abba a beszédet róla. A megállapodás második része pedig az volt, hogy el kell végezned a munkát.

A beszélgetés végeztével Nuestro szelleme belépett egy alagútba, majd újra kapcsolódott a földi fizikai testéhez. A sürgősségi műtét sikeres volt, és egy hónappal később kezdett megnyilvánulni a „munka”, amelyet az Isteni lények Nuestróra bíztak.

Habár nem vagyok művész, és korábban katona voltam, hirtelen erős vágyat éreztem, hogy varrjak, hogy tűvel és cérnával kihímezzek egy apró rózsát. Miután elkészült a rózsa, készítettem egy kis kutyát, aztán egy fát és néhány virágot, egy pillangót. Aztán kezdtem további textildarabokat hozzáerősíteni, és tovább varrtam. És miközben ezt tettem, elkezdtem látni néhányat azokból a látomásokból, amelyeket ezek a lények megosztottak velem.

Miközben Nuestro tovább alkotta lélek ihlette falikárpitjait, elkezdte felidézni előző életét, és megdöbbentő felismerésre jutott a reinkarnációval kapcsolatban.

Nemrég egészen Srí Lankáig utaztam, egy kis lagúna egyik szigetére, amelyre az előző életemből emlékszem. És az előző életembeli szerzetesi énem neve Ñanamoli volt, ezt a nevet használom most. Az előző életemben is az Egyesült Királyságból, Britanniából származó volt katona voltam, aki a második világháborúban szolgált. És a háború közepén buddhista szövegeket olvastam, amelyek arra ösztönöztek, hogy szerzetes legyek. És hasonlóképpen, ebben az életben, amikor Irakban voltam, buddhista szövegeket olvastam, amelyek szintén arra ösztönöztek, hogy meditáljak, és végül elinduljak a buddhista szerzetessé válás útján. Így ebben az életben visszatértem Srí Lankára. Elmentem ugyanarra a kis szigetre, amit Polgasduwának hívnak, vagy szingalézul Kókusz-szigetnek.

Találkoztam egy buddhista szerzetessel. Azt kérdezte: „Mit keresel itt?” Azt mondtam: „Hát, egy falikárpitot varrok. Emlékszem rá, hogy előző életemben szerzetes voltam, és arra is emlékszem, hogy itt voltam ezen a szigeten.” Erre azt mondta: „Nos, én is emlékszem rá, hogy itt voltam egy előző életben, és emlékszem, hogy én voltam a tanítód.” És ez egy nagyon különös pillanat volt, amikor több életet ismertünk fel, és valóban megértettük, hogy emberi életet élünk, aztán elhagyjuk a testet, majd néha visszatérünk egy másik emberi életbe, vagy néha szellemmé vagy angyallá válunk, vagy más formába lépünk át, de az energia, az élet áramlata tovább folytatódik.

HKÉ-je révén Nuestro megértette, mennyire fontos több békét hozni az életünkbe, amely aztán átjárja a minket körülvevő világot.

Ahogy ráhangolódunk, ahogy meditálunk, ahogy békéssé válunk, pontosan tudni fogjuk, mit tehetünk a magunk részéről önmagunk gyógyításáért, családi kapcsolataink és barátaink gyógyításáért, valamint kertünk kis szegletének gyógyításáért, és hogy megosszuk ezt a szépséget, megosszuk ezt a békét. Ahogy egyre többen ébredünk fel, úgy egyre többen ismerjük fel, hogy emberi létünk fő oka az, hogy szeressünk, szeretetet terjesszünk és békések legyünk, és hogy azért vagyunk itt, hogy leckéket tanuljunk és fejlődjünk.

Milyen gyönyörű szavak, amelyek szerint éljünk! Nuestro Ñanamoli és Dannion Brinkley halálközeli élményei éles emlékeztetőként szolgálnak arra, hogy legfőbb célunk megtanulni nagyobb szeretetet tanúsítani! Hogy még többet vigyünk ebből a mély szeretetből az életünkbe, arra kapunk bátorítást, hogy naponta keressük Istent, őszintén bánjuk meg vétkeinket, tegyünk jót a körülöttünk élőkkel, és a vegán életmódon keresztül mutassuk meg valódi együttérzésünket minden lény iránt! Ezekkel az egyszerű cselekedetekkel képesek vagyunk megteremteni a Mennyet a Földön, és ezután visszatérni a Mennyországba!