Részletek
Tovább olvasom
Tökéletes belső harmóniában beleolvadhatunk a magasabb tudatosság áramlatába, feladhatjuk egyéni énünket, és visszatérhetünk az Örök Szeretet birodalmába.Amikor füledbe súgja az ősidők óta zengő Szeretet Dalát, tudod, hogy a mennyei csillagok kedvence vagy!Amikor egész lényedet a sötét gondolatokat szétoszlató fénnyel ékesíti, tudod, hogy távoli galaxisok kedvese vagy! Te és én, a Magasságos gyermekei, induljunk, fussunk, szálljunk! Induljunk, fussunk, szálljunk! Szálljunk! Szálljunk! Szálljunk! Vissza oda, ahol voltunk. Szálljunk! Szálljunk! Szálljunk! Vissza oda, ahol voltunk. Szálljunk! Szálljunk! Szálljunk! Vissza a Paradicsomba...Amikor Örök Szeretetével áld meg, ó, a Három Világon túl is tartó öröm! Tudod, hogy a Mennyei hierarchia Királynője leszel! Te és én, a Magasságos gyermekei, tudod, hogy te vagy a Legfelsőbb! Tudod, hogy mi vagyunk a Legfelsőbbek! A Legfelsőbb Mester mi vagyunk!A nap szétosztotta ragyogását, elérkezett az alkony. A vad kertben a szűz virág magányosan összezárja szirmait, a pók sietve szövi komor hálóját. Kedvesem, aludj... Itt vagyok, hogy legyezzelek! Szívem kitárul, hogy átengedje a szellőt. Az álmodozás száz madara gyűlik ágyadhoz. Kedvesem, aludj, merülj egyszerű álomba! A két part fűzfái altatódalt dúdolnak neked... Kedvesem, aludj... Kedvesem, aludj, merülj egyszerű álomba A két part fűzfái altatódalt dúdolnak neked... Még a magas fa árnyéka is kábultan áll. Hány fájdalmas évszakon hajóztál át? Hajtsd most fejed a karomra, kedves szerelmem, hadd halljam, amint lehull a bánat érett gyümölcse...Születnek, léteznek, majd eltűnnek, az emberek olyanok, mint az utazók, örökké jönnek és mennek az élet fogadójából a lélekvándorlás végtelen körforgásában. Mint egy esőcsepp a hatalmas égbolton, mint a hold tükörképe a folyón, minden múlandó, ha az ember még nem ismeri eredetét. Szerencsések azok, akiket egy megvilágosodott szent megáldott azzal, hogy megismerik valódi énjüket, és elnyerik az örök életet.Ahogy a kompon hajózol, a hold még szunnyad A folyó egy fogadó, és a hold egy gondtalan utazó Ahogy a kompon hajózol, a hold még fiatal A folyó nem tudja, hogy egy nap a hold megöregszik.Ahogy a kompon hajózol, a hold már öreg A hold örökre lekötelezett, de a folyó nem emlékszik ráAhogy hajózol a kompon, hallgatod a folyó meséjét: "Ó Hold, milyen érzéketlen vagy! Bárhová mész, kérlek, térj vissza hamarosan."Ahogy hajózol a kompon, az élet egy vidám fesztivál Én leszek a fogadó, várom a látogatásodatElhaladva e hely mellett, miért sietsz ennyire? Egy guruló kavics leszek, mely követi kecses lépteidet.Mulattatom magam az életben, nem tudva, honnan származunk A délutáni fa hosszú árnyéka távolodik, és az enyém is Mulattatom magam az életben, nem tudva, honnan származunk Összegyűjtve magam egy esőcseppé, mely elpárolog az égbolt alatt.Amikor a szív szerelmes, és közel a beteljesülés, tér és idő élettel és színekkel telik meg. Az egész világ ott rejlik a kedves szemében, mosolyában és keringőző szívverésében.Amióta szeretlek, ez az ország lett a világ legszebb helye! Kertemben vidáman énekelnek a madarak. Miért nem hallottam őket korábban?Amióta szeretlek, nem akarok más városban élni. Mit számít a szennyezés és a zsúfoltság? Kit érdekel egyáltalán?Bárhol nélküled úgyis sivatag lenne. Hogyan lélegezhetnék, még ha csend és friss levegő venne is körül?Most tudom: ott a legjobb, ahol te és kedvesed mély érzéseket és gyengédséget osztotok meg egymással!Bár már nem vagy mellettem, reménnyel telve élek itt! – Egyébként sincs választásom. – Ahol te vagy, ott az én paradicsomom! Elég, ha közelebb lehetek hozzád. Nem tudok elmenni! Lábam és érzéseim úgy gyökereznek, mint kertemben a fák és növények; önszántukból nem mozdulhatnak. Talán egy napon valaki vagy valami átülteti őket.De most úgy látom, ez a jövő még túl távoli! Vagy mégsem?... Gondolni sem merek rá, de talán egy ragyogó estén visszatérsz! Mert szeretlek.Hűha, hűha, nagyon köszönöm! Gyönyörű volt. Köszönöm. Gyönyörű. Gyönyörű. Köszönöm.
